Elhagyható lenne a folyóírás oktatása?
Egy fejlett ország kézírás helyett digitális táblákra szoktatná a gyerekeket, de a kutatások nem őket igazolják
Írni, olvasni, számolni. Amikor iskolába megyünk, valószínűleg ez a három legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnunk, minden más erre épül. Elsőként megtanuljuk a betűvetést – milyen szép kifejezés – majd utána következhet az, hogy szépen, majd helyesen írjunk. Van olyan európai ország, és több amerikai állam is, ahol megpróbálkoztak a folyóírás tanításának mellőzésével, mondván, hogy a jelenben szinte mindenre ott van a számítógép. De csak szinte, a kísérlet nem igazán jött be, és például az USA több államában annak ellenére oktatják a folyóírást, hogy már nem lenne kötelező. A kézírás – bárhogyan is fejlődik a világ – valószínűleg örökre az egyik legfontosabb alapkészségünk marad.
Szókratész szerint semmi szükség írásra, a szóbeliség fejleszti a memóriát. A szóbeli hagyományok átadása akkoriban valóban működött, de biztos ami biztos, gondolatait tanítványai azért lejegyezték – és ha nem tesznek így, valószínűleg nem sokat tudunk ma az ókori görög filozófus zsenialitásáról.
A kézírás oktatása ősidők óta az egyik legfontosabb alapkészség, amelyet valahogyan, a formális vagy nem formális oktatás keretein belül el kell sajátítanunk. Sőt, amint korábbi bejegyzésünkben is bemutattuk, a kézírás művészet, ami olyan szorosan hozzátartozik a személyiségünkhöz és kultúránkhoz, hogy teljesen sosem fog eltűnni.
Mindenre ott a billentyűzet?
Gondoljunk bele: a hétköznapokban szinte végig ott van velünk a laptop, az okoseszköz, a billentyűzet. De mi van akkor, ha például lemerül az akku? Aki nem tud kézzel írni, ebben az esetben nem tud lejegyezni egy nevet, egy címet, nem tud megírni egy bevásárlólistát, vagy épp nem tud egy kedves üzenetet hagyni a hűtőmágnes alá rejtve?
Éppen ezért futott végig a világ internetes felén futótűzként a hír, hogy az egyik legfejlettebb európai oktatási rendszerrel rendelkező Finnországban alapvető változásokat vezetnek be az alsósok tanításában. Jóllehet az a hír részben félreértéseken alapult, hogy a kézírás teljes eltörlését terveznék, de a folyóírás, vagyis a betűk összekötésén alapuló, a folyamatos jegyzetelést lehetővé tevő módszer kivezetését valóban megkezdték 2016 után.
Ennek egyébként nem csak a digitalizáció volt az oka. Az északi országban a korábbi, bonyolultabb rendszer kiváltására egy modernebb írásmódot vezettek be 1986-ban. Csakhogy ez kissé kontraproduktív volt, mivel néhány betű nagyon hasonlóan nézett ki, és ez megnehezítette azt, hogy a gyerekek írjanak, a tanárok pedig elolvassák azt – nyilatkozta Minna Harmanen, a finn Nemzeti Oktatási Tanács tagja.
Bár a hírt sok oldal átvette, a kézírás radikális eltörléséről szó sincs Finnországban. Az iskolák ráadásul nagy szabadságot kaptak a kérdésben, így a tanító továbbra is taníthat szépírást, ha szeretné. De az tény, hogy ahol ez nem történik meg, ott a gyerekek mindössze nyomtatott betűkkel tanulnak meg írni – lássuk be, a módszerrel nem Kalevala hosszúságú írásokat fognak lekörmölni, legfeljebb bevásárlólistákat.
Az újítás mégsem lett nagy siker, a társadalom igencsak megosztott volt a kérdésben, és azóta is számos kísérlet és tanulmány bizonyította a kézírás kognitív képességekre kifejtett pozitív hatását – igaz, ezeknek egy részét már korábban is ismerték, és a finn iskolák ennek ellenére fogtak bele a hazárdjátékba.
Hasonló folyamatot figyelhettünk meg az Egyesült Államokban is. A 2010-ben bevezetett, alaptantervhez hasonlatos Common Core nem tartalmazza a folyóírást, mint a gyerekek számára a való életben szükséges tudást, éppen ezért a tanítását sem teszi kötelezővé. A CNN cikke szerint ennek ellenére számos iskolába visszatért a folyóírás oktatása, többek között Alabama, Louisiana, Arkansas, Virginia, Kalifornia, Florida, Texas, Észak-Karolina iskoláiban folyóírásra is tanítják a kisdiákokat.
De milyen előnyei vannak a kézírásnak, illetve a még fejlettebb, gyorsabb jegyzetelést lehetővé tevő folyóírásnak, még akkor is, ha manapság az írásbeli kommunikáció javarészt nem papírlapon történik? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik következő cikkünk.
Források:
Aragón-Mendizábal, Estíbaliz, Cándida Delgado-Casas, José-I. Navarro-Guzmán, Inmaculada Menacho-Jiménez, and Manuel-F. Romero-Oliva. “A Comparative Study of Handwriting and Computer Typing in Note-Taking by University Students.” Análisis Comparativo Entre Escritura Manual y Electrónica En La Toma de Apuntes de Estudiantes Universitarios. 24, no. 48 (7/1/2016 2016): 101–7. https://doi.org/10.3916/C48-2016-10
Kim, S.-Y., Koo, S.-J., 2016. Effect of duration of smartphone use on muscle fatigue and pain caused by forward head posture in adults. Journal of Physical Therapy Science 28, 1669–1672.https://doi.org/10.1589/jpts.28.1669
Megyeri G.; Horváth D.; Cosovan A. Analóg lények vagyunk egy digitális világban – avagy a digitalizáció következményei és lehetőségei kutató és tervezői szemszögből. In Veres Z.; Sasné Grósz A.; Liska F., Eds.: Ismerjük a vevőt? A vásárlás pszichológiája. Az Egyesület a Marketing Oktatásért és Kutatásért XXV. Országos Konferenciájának előadásai. Pannon Egyetem, Veszprém. 2019 ISBN: 978-615-00-58 711–720.
Planton, S., Jucla, M., Roux, F. E., & Démonet, J. F. (2013). The “handwriting brain”: a meta-analysis of neuroimaging studies of motor versus orthographic processes. Cortex, 49(10), 2772-2787. https://doi.org/10.1016/j.cortex.2013.05.011
Spear-Swerling, L. (2006). Children’s reading comprehension and oral reading fluency in easy text. Reading and Writing, 19(2), 199-220.