A világ leghíresebb kéziratai
Sokkal többet írunk, mint elsőre gondolnánk. Természetesen a levelezésünk nagy részét ma már emailen keresztül bonyolítjuk, de a kézírás máig ott van az életünkben – és ez belátható időn belül akkor sem fog megváltozni, ha még újabb és modernebb kütyük jönnek.
Ezek egy része egyszerű feljegyzés: bevásárlólista, egy kis üzenet a hűtőre ragasztva, egy postára adott levél. A többsége néhány nap múlva kukába kerül, de az biztos, hogy enélkül nehezebb lenne a mindennapi életünk.
Aztán ott vannak azok a kéziratok, amelyek néhány évig, évtizedig biztosan fennmaradnak. A naplóírás divatja is visszatérőben van – és lássuk be, a mobiltelefonunk jegyzettömbjébe írni kevésbé idilli, mint hetente néhányszor leülni egy gyönyörű, egyedi kötésű napló elé. De ha az életünk hátralévő részét nem hírességként éljük, akkor ezeket is talán csak az unokáink olvassák majd.
Végül, ott vannak azok a kéziratok, amelyek évszázadokig, évezredekig fennmaradtak. Ilyen lehet egy kézzel írott szerződés is, például két állam között, amelyről már a megszületése pillanatában is tudták, hogy bevonul majd a történelembe. De vannak olyan kéziratok is, amelyek csak később váltak világhírűvé vagy épp megkerülhetetlenné. Három ilyen érdekes történetet hozunk az elmúlt félezer évből.
Az MS 408-as, vagyis a Voynich-kézirat
A misztikus dokumentumról egy előző bejegyzésünkben már írtunk röviden, de a története annyira érdekes, hogy néhány mondatot egészen biztosan megérdemel hosszabban is a története. Nos, Wilfried Voynich nevű műkereskedő 1912-ben egy kéziratot vásárolt, ami az ő neve után kapta a Voynich-kézirat (ejtsd: vojnics) nevet. (A tulajdonos egyébként eredeti nevén Wilfrid Michał Habdank-Wojnicz, egy lengyel exforradalmár, aki Nagy-Britanniába menekülve kezdett új karrierbe.)
A kéziratot valószínűleg lúdtollal írták a báránybőrből készült pergamenre, korabeli nevén vellumra. Bár a 234 titokzatos lap jelentése már korábban is foglalkoztatta a tudományos világot, de azt senki sem sejthette, hogy a pontos tartalmát még úgy sem sikerül megfejteni, hogy a kriptográfia elképzelhetetlen fejlődésen megy át két–háromszáz év alatt. És akkor még nem is beszéltünk a számítógépek, sőt szuperszámítógépek nyújtotta segítségről...
De még utóbbiak sem képesek mindenre. Erre jó példa a valamikor 1420 és 1520 között létrejött kézirat is: a könyvet ismeretlen betűkkel és nyelven írtak, és tartalmát még mindig nem ismerjük pontosan. Valószínűleg ez a rejtély foglalkoztatta első ismert tulajdonosát, egy Georg Baresch nevű prágai alkimistát is a 17. században. Ezután Rómába került, majd egy vidéki jezsuita birtokon is őrizték.
A kézirat minden oldalát illusztrálták: meztelen fürdőző nők, növényábrázolások, asztronómiai szimbólumok teszik még rejtélyesebbé a kihajtható pergamenlapokat. A 170 ezer karakter valószínűleg egy ismeretlen nyelven íródott – de még ez sem biztos. A karakterek eloszlása a szövegben nem egyenletes. Körülbelül 20-30 karakter fordul elő a szövegben visszatérően, de sok közülük teljesen egyedi, ami mindössze egyszer vagy kétszer tűnik fel a teljes tartalomban. Rejtélyes az is, hogy nincs benne tízbetűsnél hosszabb szó, és kevés az egy- vagy kétbetűs szó, ez megkülönbözteti az európai nyelvektől – de az illusztrált figurák ruházata, hajviselete, valamint két kastély ábrázolása európai keletkezésre utalna.
Van, aki szerint egy transzba esett ember alkotta a szöveget, míg más szerint a karakterek nagy része nem bír jelentéssel, de elrejtettek benne egy szöveget. Van, aki szerint mandzsu nyelven íródott, mások azt gondolják, hogy a szerző által készített mesterséges nyelvet láthatunk a lapokon. A szövegben vannak ismétlődések, bizonyos fokú grammatika és rend is, így nem egy értelmetlen jelhalmaz, de egyes tulajdonságai megkülönböztetik a természetes és a mesterséges nyelvektől is. Láng Benedek tudománytörténész, a kora újkori titkosírások kutatója szerint inkább egy illusztrált, képekkel magyarázó középkori enciklopédiával lehet dolgunk.
A kézirat története olyannyira foglalkoztatja a tudományos (és a kevésbé tudományos) közösséget, hogy rendszeresen szerveznek konferenciákat, találkozókat a kutatók, egy társaság pedig egy londoni pubban minden héten összegyűlik, hogy megvitassa a kutatások állását – és két pint sör között talán még mást is.
A sok kérdőjel után egy dolog, ami biztos: jelenleg a Yale Egyetemen őrzik New Heavenben, MS 408 név alatt. Ez a könyvtár, nevezetesen a Beinecke Rare Book and Manuscript Library a világ egyik legnagyobb gyűjteménye, mely ritka könyveket és különleges kéziratokat őriz.
A leghíresebb kódsor
Jóllehet kézirat alatt a legtöbbször szó szerint kézzel írott szövegeket értünk, nyomdai értelemben minden olyan irat az, amit nyomtatás érdekében nyomdába leadtak, és kéziratnak nevezik a nem a nagyközönségnek szánt műveket is. A következő történet egy ilyen szupertitkos iratról szól.
A NASA bázisán készült egy híres fotó. A kép egy szemüveges nőt ábrázol, aki egy nála kicsivel magasabb papírtorony mellett áll. A képen a kulcsszerepet játszó kutató, Margaret Hamilton áll, a papírtorony pedig a világ egyik leghíresebb kézirata, az ember a Holdra juttató szoftver kódsor, melyet a számítástechnikai szakember Hamilton és csapata készített.
1969-ben járunk, abban az évben, amikor Magyarországon megindul az MTV kísérleti színes adása, az Omega kiadja a Tízezer lépés című lemezét és a BKV megszünteti az ülőkalauzos rendszert – az Egyesült Államok eközben az Apollo-űrprogram lázában ég. Mai szemmel nézve már-már megdöbbentő, de ha minden szereplőt számba veszünk, összesen négyszázezer ember dolgozott a közös célért.
A Massachusetts Institute of Technology 1961-ben szerződött le a NASA-val az irányító és navigációs szoftver kifejlesztésére. Ez végül 1969-re sikerült is nekik, a papírtornyot és a kutatót pedig az MIT egy belső stábfotósa örökítette meg a híressé vált felvétellel.
Hamilton munkája önmagában is jelentős volt, de az utókor szerint sokat tett a szoftverfejlesztés fogalmának megismertetéséért és népszerűvé tételéért is. Hamilton később így emlékezett vissza a munkájukra és annak körülményeire: „A kölcsönös tisztelet mindenütt jelen volt. Mivel a szoftver egy rejtély, egy fekete doboz volt, a felső vezetés teljes szabadságot és bizalmat adott nekünk. Meg kellett találnunk a módját, és meg is találtuk. Visszatekintve, mi voltunk a legszerencsésebb emberek a világon; nem volt más választásunk, mint hogy úttörők legyünk.”
1969. július 20-án végül az Apollo-11 megközelítette az égitestet, és Neil Armstrong lett az első ember, aki a Holdon járt. Az alaposan megtervezett szoftver pedig hiba nélkül teljesítette a feladatát a következő években, az űrprogram teljes működése során.
Kézirat a kalapács alatt
2021 őszén egy olyan kéziratot hirdetett meg aukción a híres londoni aukciósház, a Christie’s, ami még a saját mércéjükkel mérve is jelentősnek ígérkezett. „Ez kétségkívül a legértékesebb Einstein-kézirat, amelyet valaha árverésen kínáltak eladásra” – hangsúlyozták a dokumentum jelentőségét közleményükben, akkor még 2-3 millió euróra becsülve a leütési árat.
Az 54 oldalas, kézírásos munkát Albert Einstein írta közvetlenül az első világháború előestéjén, 1913-ban és 1914-ben. A német fizikus Zürichben dolgozott ekkor munkatársával és barátjával, Michele Bessóval. A svájci-olasz mérnöknek köszönhető, hogy „a kézirat szinte csodával határos módon” fennmaradt, mivel Einstein valószínűleg nem vette volna a fáradságot, hogy megőrizze azt. Érdekesség, hogy a szöveg számos apró hibát tartalmaz. Mikor Einstein észrevette ezeket, nem foglalkozott tovább a kézirattal, azt Michele Besso vette magához.
Einstein azt követően kezdett dolgozni általános relativitáselméletén, hogy 1905-ben leírta a tömeg-energia ekvivalenciát (E=mc²). 1913 elején kollégájával belefutott abba a problémába, amellyel a tudományos közösség évtizedek óta küzdött: a Merkúr bolygó pályájának anomáliájába. A rejtélyt végül sikerült megoldaniuk.
A kéziratot a fentiek fényében a relativitáselmélet egyik fontosabb előkészítő állomásának tarthatjuk. Az árverést végül 2021. november 23-án rendezték a párizsi Aguttes aukciósházban, az eredmény pedig minden várakozást alaposan túlszárnyalt. A dokumentumért végül rekordárat, 11,6 millió eurót (4,3 milliárd forint) fizettek.
Források:
https://magyarnarancs.hu/tudomany/itt-a-vilag-leghiresebb-keziratanak-kalandos-tortenete-109108
https://hu.wikipedia.org/wiki/Voynich-k%C3%A9zirat
https://news.mit.edu/2016/scene-at-mit-margaret-hamilton-apollo-code-0817
https://mult-kor.hu/rendkivul-ertekes-korai-einstein-kezirat-kerul-kalapacs-ala-novemberben-20210903