Kézírás és iskolai oktatás a mesterséges intelligencia korában

A digitalizáció és az írás kapcsolatát sok kutatás elemezte már, a mesterséges intelligencia térhódítása azonban új helyzetet eredményezhet e téren is.

A gyerekek képernyőideje rendkívül egészségtelen méretet öltött, ami olyan kihívások elé állítja a szakembereket, amire szinte lehetetlen felkészülni. A Bethesda Kórház külön kampányban hívja fel a figyelmet a kijózanító adatokra: a 8-12 éves korosztályban a napi átlagos képernyőidő már meghaladja az 5 és fél órát, a tizenévesek körében pedig több mint 8 órát tesz ki és tippeket is ad a szülőknek a képernyőidő csökkentésére.

Nem kérdés, hogy a számítógéppel írt szövegek alkotása megkerülhetetlen a mai világban, a kézírás azonban bizonyítottan jó hatással van az olvasási problémák leküzdésében, a logikai képességek fejlődésében, sőt, a hiperaktív viselkedés kezelésében is. Nem, senki sem állítja, hogy a szépírásra, a kalligrafikus betűkre, az akkurátusan összekötött betűkre – röviden: a folyóírásra – ugyanolyan szükség van, mint amikor okleveleket és a hivatali élet összes dokumentumát kézzel készítették, de a kézírás elsajátítása és rendszeres gyakorlása a saját érdekünk. És nem csak a gyerekeké.

A kézírás felnőttkorban és az egyetemeken

A fentiek egyik magyarázata, illetve további adalék lehet az írás sebessége. A géppel való jegyzetelés kellő gyakorlattal szinte egy az egyben képes a hallott szöveget rögzíteni, vagyis az írás kvázi mechanikus tevékenységgé változik. Ezzel szemben a kézírás lassabb, egyfajta szűrést, összefoglalást, a fontos információk szelektálását, elvonatkoztatási képességet, vagyis intenzívebb agymunkát követel meg az alanytól.

Mindennek nem csak a gyerekkori gondolkozásra van hatása. Csak egy példát kiemelve, az elmúlt egy-két évben mind a hazai, mind a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyetemeken jelentősen növekedett a mesterséges intelligencia segítségével elkövetett visszaélések száma, főleg a ChatGPT 2022-es megjelenése és elterjedése óta.

A Qubit egyik cikkében egyenesen úgy fogalmaz, hogy ”a mesterséges intelligencia a szemünk előtt írja át, hogyan zajlik az oktatás és a számonkérés a magyar egyetemeken". Igaz ugyanakkor az is, hogy a magyar egyetemek valamivel jobb helyzetben lehetnek, mint mondjuk az angolszász területeken, mert minél szűkebb a szakterület, minél specifikusabb a kérdés, annál valószínűbb, hogy általános állításokat, közhelyeket, vagy egyenesen téves információt kap vissza a felhasználó.

Bár korábban is léteztek egyetemi irányelvek a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatban, a hazai egyetemek közül például az Eötvös Loránd Tudományegyetem viszonylag gyorsan lépett, és idén ősszel egy, a korábbiaknál széleskörűbb kódexet hozott létre az MI használatáról az oktatásban.

Az egyetem szerint a mesterséges intelligencia tudatos használata segítheti a hallgatók szakmai fejlődését, új tanulási módszerekhez vezethet és a diákok hatékonyságát is növelheti, de a kritikátlan használat túlzottan leegyszerűsítheti a tanulási folyamatot, rombolhatja az analitikus gondolkodásra való képességet és meggátolhatja a tananyag mély megértését.

A kódex megengedi az eszközök használatát – amennyiben azok kiegészítő, támogató szerepet töltenek be a hallgatók munkájában, és nem helyettesítik az emberi kreativitást, a döntéshozatalt és kritikus gondolkodást –, a szabályok megsértése azonban szigorú következményekkel jár. A kódexet a hallgatók érdekképviseleti delegáltjai és az egyetem rektori biztosa közösen állították össze, a karokon már létező legjobb gyakorlatok figyelembe vételével. Az egyetem a 2026. őszi félévtől kötelező képzést is indít, amely az MI-eszközök megismertetésén túl azok szabályos és tudatos alkalmazására is felkészíti a hallgatókat.

Leáldozott a beadandóknak?

Az elmúlt három évben szinte a semmiből robbant be a mesterséges intelligencia használata a közoktatásban és az egyetemeken. Inspirációnak, projektszinten persze szinte sehol sem tilos a használata, de a határok nagyon gyorsan elmosódnak, és a diákok akarva vagy akaratlanul átlépik a szabályokat, komplett beadandókat íratnak meg a programok segítségével, sokszor egyszerűen csak bemásolva a kész válaszokat.

Mindez rendszerszintű problémává vált és a számonkérés formáit is kezdi átalakítani. A tanárok persze az esetek többségében már messziről kiszúrják, ha a beadandóhoz a kényelmes utat választotta a diák, és tökéletesen megformált idegennyelvű mondatok vagy épp a diákok életkorához mérten túl absztrakt gondolatok jelennek meg a szövegben. Persze idővel ez – vagyis a gyors lebukás – is változhat, ahogy a mesterséges intelligencia egyre jobb, pontosabb, akkurátusabb lesz.

Talán mondani sem kell, hogy az így megalkotott – vagy inkább bemásolt – szövegek nem segítik a tanulást, a diákok nem sajátítják el az adott tananyagot. Ezt a Corvinus Egyetem egy kísérlete, is bizonyította, amit időközben leállítottak ugyan, de az eredmény így is egyértelmű. „A rosszabb tanulók örültek a könnyebb megoldási útnak, a jó tanulók pedig rájöttek, hogy kevesebb energiabefektetéssel is elérhetik ugyanazt az eredményt, ezért nem is fáradoztak tovább a hagyományos tanulási módszerekkel” – mondja Benedek Márton, az Operációkutatás és Aktuáriustudományok Tanszék oktatója.

A fentiek új kihívásokat hoztak az oktatás minden szintjébe, amire reagálni kell. Egyesek ezért azt a módszert alkalmazzák, hogy belekérdeznek a leírt szövegbe, és csak akkor kapják meg a pontot vagy érdemjegyet, ha szóban is képesek az adott kérdésre válaszolni.

A visszaéléseknek is köszönhető, hogy napjainkban újra előtérbe kerülhet a kézírás, hiszen az órákon így kivédhetőek a csalások, és a beadandók esetében pedig minimum át kell másolni a mesterséges intelligencia által tollbamondott szöveget, ami máris sokkal több, mint amikor két gombnyomással egyszerűen bemásolják a diákok. A Telex hosszú cikkben foglalkozott a jelenséggel, amelynek konklúziója az, hogy természetesen nem a teljes tiltás a válasz, de az biztos, hogy az oktatásnak új stratégiákat kell kidolgoznia a tudás átadására és a számonkérésre. Akit mélyebben érdekel a téma, szintén jó kiindulópont lehet Prievara Tibor és Nádori Gergely közös könyve, a 2025-ben megjelent AI az oktatásban – A mesterséges intelligencia bevezetése az iskolai mindennapokba.

A kézírás tehát remek eszköz lehet a családok kiszűrésére, a tudás elmélyítésére, de ahogy több alkalommal is írtunk már róla, nem csak erre. Számos, részben Finnországból származó kísérlet támasztotta alá ugyanis, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél a kézi folyóírás helyett digitális felületekre és billentyűzetre tértek át, már rövid időn belül logikai fejlődésbeli visszaesés tapasztalható, ráadásul a kontrollerek nyomkodása nem fejleszti kellőképpen a finommotorikus mozgásokat.

Ellenben a kézírás oktatása alapvető eszköz a különböző tanulmányi nehézségek, az olvasási problémák, a nem verbális tanulási nehézségek vagy épp a hiperaktív viselkedés kezelésében, ezért egészen egyedi és rendkívüli szereppel bír a gyerekek fejlődésében és tanulmányaiban.