Híres aláírások, híres tollak
A tollak sokkal több képen szerepelnek, mint elsőre gondolnánk. Háborúkat lezáró békeszerződések, óriási üzletek, sztársportolók szerződtetése: csak néhány példa, ahol biztosan előkerül egy-egy különleges darab.
Ha híres aláírásokra gondolunk, valószínűleg sokaknak a II. világháborút lezáró események jutnak eszébe, amelynek egyik előkészítője az Egyesült Királyság korábbi miniszterelnöke, Winston Churchill volt. Jóllehet ő 1945. július 27-ig töltötte be hivatalát, nélküle az aláírók egészen biztosan nem akkor, nem olyan békét írnak alá.
A politikus-történész viszonya pedig a tollakkal jóval sokrétűbb – és szerencsére jobban dokumentált –, mint elsőre gondolnánk. Churchill termékeny írói és jól ismert politikai karrierje előtt újságíróként kereste kenyerét. Az egész világot bejárta így, többek között járt a második búr háborúban is, ahonnan haditudósításokat küldött. De járt Indiában és Kubában is, utóbbi országból származott a szivarok iránti rajongása is, amelynek egész életében hódolt.
Az International Churchill Society szerint – hivatásos íróként – kedvenc íróeszközeit kezdetben a londoni Bachelor’s Clubtól szerezte be. Ez volt egyébként az első klub, ahova belépett, húszéves korában. 1898-ban, indiai szolgálata alatt – ahol a katonai ezred egyik legjobb lovaspóló-játékosának számított – nem szerette a helyi gyártású tollakat, ezért levélben kérte édesanyját, hogy küldjön neki egy dobozt a Bachelor’s Clubtól, „olyan fajtát, amilyet szeretek. A terem portása tudja.”
Churchill első dokumentált tollvásárlása a Mabie, Todd & Baird nevű cég híres Swan töltőtollai voltak 1905-ben. Az első világháború alatt Onoto tollat használt. Később a liverpooli J. Kearney & Co. által készített Red Dwarf nevű, rugalmas hegyű tollakat használta, amelyekkel megfelelően finom vonalakat tudott húzni vázlatkészítéshez és rajzoláshoz. Miniszterelnökként pedig a tradicionális márkának számító Conway Stewart tollait kedvelte.
Legenda születik
1988. május 2-án a profi foci világából még csak egy Alex Ferguson nevű edző sejthette, mekkora játékos válhat egy bizonyos David Beckhamből. Az iskolásfiú ezen a napon – éppen 13. születésnapján – írta alá szerződését a világ egyik leghíresebb klubjával, a Manchester Uniteddel.
Ahogy azt Beckham című netflixes sorozatban is láthatjuk, a sikerre éhes skót edző egy ideje már figyelte az alacsony, vézna alkatú fiú játékát. A fiú felnézett a mesterre, ezért édesanyja egy tollat csomagolt ajándékba Fergusonnak, mire a csapat menedzsere ironikusan azt mondta: „Ezzel a tollal szerződtetlek a Manchester Unitedhez.”
Ferguson pedig tartotta is magát ehhez. Amikor a jobboldali középpályás, a későbbi klublegenda aláírta élete első komoly szerződését – sötét zakót és a klub nyakkendőjét viselve –, valóban ezt a tollat használta. „Aláírtuk a szerződést, és nem hittem el, hogy megtörténik.”
A játékos később így emlékezett vissza erre az időszakra: „Alex Ferguson mindent tudott rólam. Minden egyes fiúról mindent tudott. Ismerte a szüleiket, ismerte a testvéreiket. Ez fontosnak tűnt számomra a jövőm szempontjából.”
A politikusok sosem lopnak, kivéve, ha…
A végén pedig egy kis vidámság. Václav Klaus cseh elnök nevére talán már sokan nem is emlékeznének, pedig többször is aláírások körüli hercehurcával került a hírekbe. Ezek közül a nagyobb problémát az jelentette, amikor sokáig nem volt hajlandó az EU működését hatékonyabbá tevő úgynevezett lisszaboni szerződés aláírására. Erre végül akkor került sor, amikor eleget tettek a követeléseinek.
A másik történet ezzel szemben az internet „sztárjává”, igazi mémmé tette. 2011-ben a harcos euroszkeptikus politikus épp Dél-Amerikában járt, amikor a chilei elnökkel tartott sajtótájékoztatóján kinézett egy kívánatos darabot. Alaposan végignézi, elismerően bólint egyet, hamiskás mosoly, majd az asztal alá süllyesztve kezeit az öltöny zsebébe rejti a tollat. Egy probléma akadt: mindezt kamerák előtt tette, így az egész világ láthatta a mesteri bűntényt.
Video source: Channel 4
A jelenetből – egy bankrablásos filmzenével aláfestve – igazi mém lett, Csehországban pedig gyűjtést szerveztek, hogy küldjenek be tollakat az elnöki hivatalban, hiszen láthatólag nincs mivel írnia.
A toll állítólag nem volt különösebben értékes darab, valószínűleg a chilei elnöki hivatal logója lehetett rajta. Klaus később azzal védekezett, hogy másokhoz hasonlóan ő is gyűjti a tollakat, jegyzettömböket, így például a lett parlamentből és egy NATO-csúcsról is volt nála egy-egy darab. De legalább az új tollával annyiszor gyakorolhatja az aláírását, ahányszor csak akarja.
Azt ugyan nem tudjuk, hogy hány fontos szerződést írtak alá eddig Etelburg-tollakkal, de abban biztosak vagyunk, hogy minden típusunk méltó eszköze lehet a nagy üzletek vagy épp a sorsfordító dokumentumok szignálásának.
