Digitális múlt. Analóg jövő.

Megyeri Gábor cikke

A munkásságom során olyan használati tárgyak tervezésén, fejlesztésén dolgoztam, melyek azon túl, hogy maximálisan betöltik az eredeti funkciójukat, további hozzáadott értékekkel rendelkeznek, ezzel biztosítva a kiterjesztett élettartamukat, ami véleményem szerint a 21. században a fenntartható jövő záloga. Ezek a tárgyak alaposan megkülönböztethetőek azoktól a tárgyaktól, melyek az eldobható élet gondolkodásmódja mentén kerültek megtervezésre és túltermelésre.

A lassan felfoghatatlan tempójúra gyorsult technológiai fejlődés teljesen megváltoztatta tárgykultúránkat, eszközhasználati szokásainkat és olyan irányba fordította, mely közel van egy utolérhetetlen ponthoz.

A technológiai és általánosan minden jellegű fejlődés alapvető, elengedhetetlen része az életnek. Értelmetlen küzdeni ellene, viszont képesnek kell maradnunk megérteni és kontrollálni azt. Amennyiben visszatekintünk az emberiség történelme során végbement fejlődésünkre megfigyelhetjük, hogy az elmúlt 25 évben nagyobb, intenzívebb technológiai átalakuláson mentünk keresztül, mint az azt megelőző több ezer éves történelmünkben. Sajnálatos módon az emberi faj sem fizikálisan, sem mentálisan nem ment át ilyen tempójú és mértékű fejlődésen. Technikailag minden szempontból elmaradtunk a saját magunk által fejlesztett technológia mögött, legyen szó feldolgozó, algoritmizáló képességről, memorizálásról, adatkezelésről, stb.. Az emocionális gondolatsorok és az azok által vezérelt döntésmechanizmusok az egyetlen olyan tényező, amit még nem sikerült kifogástalanul reprodukálni, digitalizálni, de a legújabb „MI” fejlesztések már hasonló szinten működő algoritmusokat biztosítanak a szuperszámítógépeinknek. Ennek a ténynek a leginkább elgondolkodtató projekciói a humanoid vonásokkal felvértezett robotok. (2017 novemberében, a Hanson Robotics Ltd. Sophia nevű „terméke”, a fejlett mesterséges intelligenciával és kifinomult szenzor rendszerrel ellátott robotja megkapta a szaúd arábiai állampolgárságot.

Ez a fejlődési folyamat a fent említetteket szem előtt tartva, minden jó szándék ellenére zsákutcába vezeti a jövő generációit.

Ahhoz, hogy létre tudjuk hozni elképesztő technikai vívmányainkat szükségszerűen fel kellet/kell használnunk az évezredek során megszerzett és felhalmozott tudásunkat. Ezen tudásnak köszönhetően vagyunk képesek megalkotni egy algoritmust, megfesteni egy festményt, komponálni egy szimfonikus darabot, megtervezni egy tárgyat, stb. Ezen folyamatok hosszú időn át az agy és a kéz együttműködésének eredményeként jöhettek létre. Az elkövetkező generációknak egy számukra felfoghatatlan világban kell majd helytállniuk, ha nem tudjuk átörökíteni nekik a legfontosabb értékeinket a múltból, hiszen minden, amit elértünk ezen a tudáson alapul. Minden emberi elmének a születéstől a felnőtté válásig el kell jutnia egy a környezete által meghatározott fejlettségi szintre ahhoz, hogy képes legyen teljes értékű életet élni. Ez egy természetes és alapvető folyamat, az ezen felül kialakult képességek, megszerzett tudás teszik az egyéneket individuumokká, de van egy közös alap, mellyel mindenkinek rendelkeznie kell. Az emberi elme ezt évezredeken keresztül gond nélkül teljesítette(i) és technikailag automata módon eljut erre a szintre. Sajnos egyre világosabban látszik, hogy ez a szint a technikai fejlődéssel egyenes arányban emelkedik, az viszont egyenlőre nem tisztán látható, hogy meddig vagyunk képesek kiterjeszteni a mentális határainkat annak érdekében, hogy továbbra is el tudjunk jutni a minimálisan szükséges szintre. Jelenleg a mesterséges intelligencia agy olyan keverék, melynek az összetevőit tudjuk kontrollálni. Részben programozás, részben kiterjesztett háttérmemória, illetve az ezek összefűzéséhez szükséges algoritmusok és szenzor perifériák összessége. Amennyiben létrehozunk egy valamiféle emocionális döntésmechanizmuson alapuló rendszert és sikeresen integráljuk azt a korábban említett receptbe, egy olyan önálló fejlődésre képes rendszert kapunk, ami számunkra rövid úton követhetetlen lehet. (technológiai kamasz kor).

Ezen folyamatok vívmányai erős hatást gyakorolnak az emberekre, első sorban a fiatal és érkező generációkra. Teljes mértékben helytelenül fejet hajtunk eltorzulni látszó cselekvéseiken és gondolkodásmódjukon, ráfogva azt a technikai fejlődésre.

A kontroller és egyéb interfészek nyomkodása nem megfelelően fejleszti a finommotorikus mozgásokat.

Kísérletekkel alátámasztható, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek az oktatása során elhagyták a kézzel történő írást és azt egy digitális felületre, billentyűkre cserélték, rövid időn belül logikai fejlődésbeli visszaesés tapasztalható. 2016-ban a Finn Oktatási Minisztérium eltörölte a folyóírás oktatását az általános iskolákban és annak helyére a gépírást emelte be a tanrendbe. Alapvető érvelésként a finn folyóírásban alkalmazott karakterek közötti túlzott hasonlóságok okozta elsajátításbeli nehézségeket hozták fel, illetve gyorsabb gondolkodást várnak a billentyűzet használatától.

Ahogy azt Louise Spear-Swerling 2006-os tanulmányában kifejti, a kézírás kiemelkedő szereppel bír a gyermekek fejlődésében, tanulmányaiban. Oktatása alapvető eszköze a különböző tanulmányi nehézségek kezelésére, legyen szó: olvasási problémákról, írási nehézségről, nem verbális tanulási nehézségről, illetve a hiperaktív viselkedésről.

Kísérletein alapuló tapasztalatai szerint a kézírás nem kellő mértékű oktatása, vagy teljes mértékben történő elhagyása azon túl, hogy csökkenti a tanulási képességet technikailag minden területen, redukálja az agy logikai és befogadó képességét. Logikai fejlődés szempontjából ez akár oda is vezethet, hogy a hiányos kézírásoktatásban részesített gyerekek a későbbiekben bár megtanulnak írni, nem lesznek képesek az írás mellett a tartalomra is kellően koncentrálni, mely további fejlődésbeli és tanulásbeli visszamaradáshoz vezethet.

Yolanda Reid Chassiakos, 2017 szeptemberében publikált „The Importance of Handwriting in the Digital Age” című tanulmánya szerint a jelenlegi digitális fejlettségi szinten, még nagyobb szükség van a kézírás megfelelő oktatására, ugyanis ez biztosítja azt a vizuális motorikus fejlettséget a gyerekek számára, amely alapvetően felelős a szem-kéz koordináció megfelelő kialakulásáért. Ezeknek megléte alapvető követelménye a tanulás képességének.

Ezeket a tényeket erősíti meg, illetve a finn törekvések irányát és indokait cáfolják a 2012-ben a „Trends in Neuroscience and Education” című tudományos kiadványban megjelent cikkek (James & Enmgelhard, 2010 ) valamint a 2017-ben a Washingtoni Egyetem kutatói által publikált kutatás is (Berninger, et. al. 2017).

Amennyiben nem örökítjük tovább a múltbéli értékeinket, az elkövetkező generációkra fog omlani minden, ugyanis nem tudják majd megérteni a környezetüket, hiszen nem rendelkeznek azokkal az értékekkel, amik alapján elindult annak fejlődés, amiknek a segítségével képesek voltunk megalkotni, létrehozni, mozgásban tartani azt.

Kutatásom és általánosan véve alkotói munkásságom elsődleges célja, hogy megtaláljam a módját a fenntartható technikai fejlődésnek a múlt értékeinek modernizálásával és integrációjával. Ennek eszközeként szeretnék egy új típusú termékalkotói metodikát kifejleszteni, illetve megtalálni és kidolgozni azokat az eszközöket, melyek az oktatást tudják a jövő kritériumaihoz optimalizálni.

Ennek a tervezői és kutatói folyamatnak az alapfilozófiai síkja, teljes mértékben megegyezik a Designkommunikáció (DIS.CO) alapvetéseivel.

A kreatív üzenet vagy kapcsolatteremtés nem egy utólagos sallang, hanem a problémakereséssel, – feltárással, – megoldással együtt születik és kódolódik a termék, szolgáltatás vagy éppen eljárás fejlődésébe. A tervezés, az alkotás és az ebből fakadó kapcsolatteremtési szándék az emberi faj egyik legfontosabb adottsága, lehetősége, kötelessége és egyben felelőssége – figyelembe véve a társadalmi állandó(k) és változó(k) kölcsönhatását.

Az alkotói, tervezői kapcsolatteremtési képességünk fajunk létezése óta determinálja integrált és differenciált, azaz komplex emberi gondolkodásunkat, amely a minimum és maximum szabályokat figyelembe véve – a megismerés fenomenológiájában – egy holisztikus viszonyrendszerben fogalmazódik meg; ezzel segítve a tervezői, alkotói optimum megtalálását, ezek:

• Anyag–anyagtalan viszonya
• Túlélés–fennmaradás – fejlődés viszonya
• Állandó–változó(k) viszonya

Az állandó és változók együtthatója az alkotás; a kreativitás pedig a túlélési ösztön emberi és emocionális manifesztációja. Ezen gondolatiságon elindulva szeretnék három pillért lehorgonyozni, melyek megalapozzák a kutatási és tervezői irányrendszerem.

A #govalue egy tervezői és fogyasztói szemlélet egyben. A #govalue gondolkodásmód mentén megalkotott tárgyak azon túl, hogy esztétikai kritériumrendszerüknek megfelelnek, olyan hozzáadott értékkel rendelkeznek, melyek maximálisan kiterjesztik a termék élettartamát. Ennek eredményeként létrejön egy kiterjesztett periféria a tárgy köré, mely gazdasági szempontból optimalizálja az esetlegesen megnövekedett költségeket. Mind gyártói, mind forgalmazói oldalról egy sokkal hosszabb távú üzleti ciklust eredményez.

A #thinkvalue az az alapvetően szükséges gondolkodásmód, mely biztosítja az emberiség fenntartható fejlődését.

A #learnvalue az az oktatási metódus rendszer mely megalapozza és egyértelművé teszi a #govalue és a #thinkvalue alapelméleteket.

” … a designkommunikáció egy olyan kapcsolatteremtési szemléletet képvisel, amely HÍD- ként jelenik meg a különböző diszciplínák és diskurzusok, a társadalom és a gazdaság jelenségei között. Interdiszciplináris és interprofesszionális módszerével valós idejű kapcsolatot lehet teremteni oktatás, kutatás és vállalkozás között.” (Cosovan & Horváth, 2016)

A kutatásom eredményeként szeretnék létrehozni, tökéletesíteni egy olyan eszköz-, termékcsoportot, mely segítségével újra, széles körben elterjeszthető a kézhasználat, legyen szó: írásról, rajzolásról, festésről. A termékben szeretném ötvözni a múlt és jövő vívmányait, így továbbörökítve az emberiség által a témában elért eredményeket és legitimizálni azokat a jövő generációi számára. Elsődleges célom, hogy a lehető legszélesebb felhasználói spektrumban befogadható legyen a termék, így annak többféle változata lesz, így megfeleltetve azt a legfiatalabbtól a legidősebb felhasználók szükségleteinek.

Bibliográfia

Spear-Swerling, L. (2006). Children’s reading comprehension and oral reading fluency in easy text. Reading and Writing, 19(2), 199-220.

Chassiakos, Y. L. R., Radesky, J., Christakis, D., Moreno, M. A., & Cross, C. (2016). Children and adolescents and digital media. Pediatrics, 138 (5), e20162593. http://pediatrics.aappublications.org/content/138/5/e20162593.long

James, K. H., & Engelhardt, L. (2012). The effects of handwriting experience on functional brain development in pre-literate children. Trends in neuroscience and education, 1 (1), 32-42. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4274624

Berninger, V., Abbott, R., Cook, C. R., & Nagy, W. (2017). Relationships of attention and executive functions to oral language, reading, and writing skills and systems in middle childhood and early adolescence. Journal of learning disabilities, 50 (4), 434-449., https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26746315

Cosovan, A., & Horváth, D. (2016). Emóció–Ráció: Tervezés–Vezetés: Designkommunikáció. Vezetéstudomány/Budapest Management Review, 47 (3), 36-45.